A folyósoi ablaknál álldogáltam, éppen szünetet tartva. Ha kinézek az ablakon, a frissen felújított park látszik, itt a ligetben és a játszótér. Lent gyerekek, játszadoznak. Egy érdekes eszközre lettem figyelmes, amolyan egyensúlyfejlesztő, gondolom: Egy kör, ami ferdén van felépítve, vagyis térben nem egyenes. Gyerekek fellépnek rá és emelkedőn mennek, majd lejtőn, ahogy süllyed; lépkednek rajta lassan vagy gyorsabban, s ekkor elkezdik hajtani, az felgyorsul, s forogni kezd. Majd a gyerekek, igazodva az eszköz sebességéhez, mégjobban hajtják, s persze leesnek róla, de csak idő múlva, persze, van aki azonnal. Elnézem, milyen ügyesek, s arra gondolok én is szeretnék ilyen egyensúlyjavító eszközön "gyakorolni"! Pláne azért, mert az egyensúly a karatéban is jól jön (ld. Karate Kölyök).
Ezen elmélkedem, amikor jön a főnököm, s megjegyzi, hogy talán nosztalgiázok-e? S ahogy elkezdem mondani neki az iméntieket, észreveszem, hogy beszédtempóm felgyorsul, s hadarni kezdek. Az érzelmi szintem megnőtt. Most már biztos, hogy ha valami érzelmi hatás ér, akkor elkezdek gyorsan beszélni. A kérdés: hogyan tudnám ezt kontrollálni?
Már régóta tervezem ennek a kontrollálását, de még nem jöttem rá az alkalmas módszerre.
